Viki

Gazdira talált: 
csü., 2018-03-01

Sziasztok! Viki vagyok, egy 4-5 hónap körüli jagd terrier kislány. Hadd meséljem el nektek, mi minden történt velem karácsony óta. Először is, van ideiglenesen egy családom és egy igazi falkám, 2 másik kutyával, sőt, még két nyávogós izé is él velünk, de ők is egész jófejek, mostanra már összebarátkoztunk, néha kergetőzünk is egy kicsit. Éjszaka és napközben ha fázom bent vagyok a házban, de nagyon ügyelek arra, hogy lehetőleg semmi se robbanjon fel körülöttem, mert egy igazi álumkutya szeretnék lenni egy aktív családban. Nagyon figyelek az ideiglenes gazdikra, igyekszem a lehető legtöbb mindent megtanulni. Meg persze folyamatosan éberen őrködöm. Eleinte új volt még minden, legfőképpen a hangok és minden zaj hallatán ugatással jeleztem az éberségem, de már tudom, hogy nem minden jelent veszélyt a családomra, így kevesebbet hallatom a hangom. Tudjátok, mit szeretek a legjobban? Hű, most jöttem rá, hogy ez egy nehéz kérdés, mert bármire kapható vagyok, ha foglalkoznak velem. 7-8 km-eket könnyedén lesétálok, sőt, képzeljétek, már volt olyan, hogy a pórázt is levették rólam a mezőn, annyira megbíztak bennem. Természetesen meg is háláltam ezt a bizalmat azzal, hogy hívásra visszaszaladtam. Nagyon szeretek labdázni is, és hogy még tovább élvezhessem a játékot, visszaviszem a gazdihoz és odaadom neki. Ugyan egyszerre mindig rengeteg izgalmas dolog van körülöttem (tudjátok, a hangok, szagok, mozgás), aminek hatására izgatott vagyok, mégis, ha azt mondják nekem, hogy "ül", akkor igyekszem a lehető leghamarabb teljesíteni a "parancsot". Már megértem azt is, hogy "marad", ilyenkor nem rohanhatok ki a kapun vagy be a házba a többiek előtt. Kezdek megbarátkozni a "nem" szó jelentésével is, amit például akkor mondanak, amikor túlságosan belemerülök a birkózásba a kutyatársaimmal, vagy túl intenzíven játszom a macskával. Néha nehezen viselem, hogy nem én vagyok az úr a házban, ilyenkor igyekszem mindent megjelölni, erről még le kell szoknom. Viszont az ételt már képes vagyok szépen megvárni és már nem morgok, ha az ideiglenes gazdi el akarja venni tőlem (úgyis visszaadja). Tényleg nagyon igyekszem mindent megtanulni, de ehhez szükségem van arra, hogy a leendő gazdim is rendszeresen foglalkozzon velem, tudjátok, most vagyok abban a korban, amikor megtanulom, hogyan is működik a világ, mit kell tennem ahhoz, hogy igazán jó társsá válhassak. Annak is nagyon örülnék, ha együtt tanulhatnék a gazdimmal egy kutyaiskolában. Rengeteg energiám van, amit fontos, hogy le tudjak vezetni rendszeres mozgással, de szükségem van feladatokra is, hogy nyugodtan le tudjak feküdni pihenni, amíg a leendő gazdimnak dolga van. Jól érzem magam itt is, de tudom, hogy ez csak egy ideiglenes hely. Olyan jó lenne, ha nekem is lehetne már egy végleges családom! Tudjátok, egy olyan, ahol odafigyelnek rám, a szükségleteimre. Megígérem, hogy cserébe én leszek a legszuperebb társ, családtag, aki mindig ott lesz, figyel, mosolyt csal az arcodra a lelkes csaholásával és a rengeteg puszijával.
Tel: + 36 30 577 0234

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer